A tűsarkú cipő nem csak divat kérdése, a tűsarkú cipő maga a tömény szex. Különösen, ha az a cipő vörös, és ne adj’ isten még lakk is. Ha egy nő meg akar babonázni egy férfit, biztos, hogy nem lapos balerinacipőben tipeg elé, hanem minimum 10 centis sarkakon, ami optikailag karcsúbbá, és hosszabbá teszi a lábat. Járás közben a viselője kénytelen riszálni, egyszerűen nem lehet másképp járni benne, az ingó-bingó csípő látványa pedig a legmérsékeltebb férfi agyában is kisülést okozhat.

Még mielőtt bárki is lekurvázna minden nőt, aki képes piros tűsarkút a lábára húzni, elmondom, hogy van az a piros tűsarkú, ami ellenállhatatlan, ha kurvás, ha nem. Attól még nem lett kurva a viselője, mert a viselője lett. Viszont nincs az a pasi, aki ne venné észre, és ne gyönyörködne boldogan a karcsú bokában, a feszes vádliban, melyet egy ilyen típusú topánka eredményez. Nemde? De! A nő egy ilyen cipőben magasabb, határozottabb és nem utolsó sorban  magabiztosabb lesz.

De mióta is kábítjuk a pasikat ezzel a csodás lábbelivel?

Bizony, már az 1930-as évektől miénk eme eszköz, mely egyébként stiletto néven híresült el, utalva a stiletto tőr hosszú, hegyes pengéjére. A sarok 5 és 15 centi hosszúság között mozog, a 15 centi már olyan méret, melyen nő legyen a talpán, aki sokáig bírja az ácsorgást, vagy egyáltalán elindul benne. Már a 19. század végén is jelen voltak viszonylag vékony magas sarkú lábbelik, amit számtalan fétis ábrázolás igazol. Szilárd fényképes bizonyítékot azonban először az 1940-es években találunk a párizsi sanzonénekesnő, Mistinguett fényképei formájában. Ezeket a cipőket Andre Perugia tervezte, aki 1906-ban kezdett el cipőtervezéssel foglalkozni.

Kinek köszönhetjük?

Bár sokan Roger Vivier vagy Manolo Blahnik számlájára írják a stiletto design feltalálását, ez valójában Kristin S. Wagner tervező érdeme. Először az 1950-es években vált népszerűvé a tűsarok,. Az idő múlásával a tűsarok egyre inkább erotikus természetéről vált ismertté, mint a magasságot fokozó jellegéről, hiszen a tűsarok fétistárgyként is elterjedt. Bár a tűsarkú a Beatles éra kezdetén hivatalosan eltűnt a divat világából, utcai viselet gyanánt megőrizte népszerűségét és a nők akkor sem voltak hajlandóak lemondani róla, amikor már nem lehetett beszerezni a hagyományos üzletekben. 1974-ben Manolo Blahnik újra divatba hozta a stiletto saját verzióját, amit „Needle”-nek, vagyis tűnek keresztelt el.

Femme fatale imázs

A tűsarkút a femme fatale imázsához kötik és csábító kiegészítőként tartják számon. A stiletto viselésének előnye, hogy optikailag hosszítja és karcsúsítja a lábakat, kisebbnek tűnik benne a lábfej és növeli a testmagasságot. Ezen felül javítja a testtartást, mert csak egyenes törzzsel lehet benne biztonságosan közlekedni. Ezáltal a tűsarkú viselője magabiztosabbnak tűnik. Minden magas sarkú lábbeli természetellenes pózba kényszeríti a lábat, ami a csontvázrendszerben és izomzatban problémákat okozhat eltúlzott használat esetén. „Az emberek szerint a stiletto árt a lábnak, de jót tesz a léleknek. Melyik fontosabb?”, mondta Terry DeHavilland (angol cipőtervező).

http://nokorszak.hu/kultur/a-t%C5%B1arku-cip%C5%91-maga-a-tomeny-szex