A lábnak évszázadok óta különleges erotikus töltést tulajdonítanak, de némelyek számára egyenesen a szexi lábak jelentik a szexualitás netovábbját. Az embereket a világon sok minden felizgathatja, ez alól a láb sem kivétel, bár jóhéhányan abnormálisnak tartják a fetisizmust. Lábfétis: perverzió vagy kifinomult gyönyör?

Az imádat – és a szexuális kielégülés - tárgya: a fétis
Fetisizmusnak nevezzük az  olyan tárgy vagy testrész szexuális célokra való felhasználását, amelynek egyébként semmi köze nincs a nemiséghez. A fétis tárgya nélkül sokszor a kielégülés, az orgazmus is elérhetetlen. A rajongás célpontja lehet testrész, ruhadarab, ritkábban valamilyen kevéssé személyes tárgy. A fetisizmus fokozatai a könnyed érdeklődéstől egészen odáig terjedhetnek, hogy az alany teljes szexuális figyelme a kultivált tárgyra összpontosul.
A fetisiszták az általános közhiedelemmel ellentétben ártalmatlan, kedves emberek, hiszen a leggyakrabban otthon, önkielégítés közben vagy alkalmas partnerrel áldoznak szenvedélyüknek.

Az, hogy a láb kultuszának Európában nincsenek évszázados hagyományai, még nem jelenti azt, hogy a lábfetisizmus üldöznivaló perverzió. Gondoljunk csak a kínai nőkre, akik ugyanolyan örömmel jártak elnyomorított lábaikon egy évezreden át, mint mi európai nők páncélszerű fűzőinkbe préselve.

Mi lehet annyira vonzó egy lábfejben?
A láb és a lábfej értelemszerűen alakjuk miatt válhattak legendás fétistárggyá.

A fetisiszta hasonlóan reagál a lábfejre, mint mások a nemi szervek látványára.

A lábfetisisztát felizgathatja a láb és a lábujjak látványa, tapintása, illata, a lábfejek nyalogatása, csókolgatása, csiklandozása, vagy az, ha ezt a partner teszi az ő lábával. Némely lábfetisisztát ez annyira felizgat, hogy könnyen eljuttat az orgazmusig.

Sokan a meztelen lábat kedvelik, mások viszont szeretik különböző cipőkbe, zoknikba vagy harisnyákba öltöztetni imádatuk tárgyát. A fetisizmus tárgyai anyaguk vagy formájuk alapján lehetnek vonzók az alany számára.

A lábfetisiszta nő és férfi is lehet, tehát a szőrös férfilábfejet is övezheti szexuális nimbusz. Freud a Kínában elterjedt lábkötözést is a lábfetisizmus egy formájának tekintette.

Hasonló irányzat a cipőfétis /retifizmus/ is, itt nem a láb a lényeg, hanem a minél extravagánsabb, szexibb lábbeli.

A hardcore lábfetisizmus sokszor összekapcsolódik a szado-mazochizmussal, a kiegészítők bőrből, fémből, kegyetlen benyomást keltő anyagokból készülnek. A lábimádat enyhébb verziója inkább a lányszobák pihe-puha, rózsaszín macis bokazoknikkal bélelt világában testesül meg.

Tanulmányok és kutatások a lábfétis témájában
Cameron Kippen, az USA-beli Curtin University munkatársa szerint az erotikus szimbolizmus leggyakoribb formája a lábfetisizmus. Bár a lábnak évszázadok óta különleges erotikus töltést tulajdonítanak, még senki nem tudja, mi játszik szerepet a fetisizmus kifejlődésében. Csak annyi bizonyos, hogy mind a láb illata, mind a tapintása kulcsfontosságú.

William Rossi Sex life of foot and shoe című tanulmányában nehezményezi, hogy a pedikűrösök munkájuk során nem veszik figyelembe a láb kétségbevonhatatlan szexuális funkcióit. Szerinte az embereket a világon minden felizgathatja, ez alól a láb és a lábfej sem lehet kivétel, így tehát itt az idő, hogy a láb- és a cipőfetisizmust (retifizmus) végre ne tekintsék abnormálisnak. Nagymértékben a társadalom és a kulturális hagyományok határozzák meg, hogy valamely jelenség a szexuális norma részének vagy elhajlásnak tekinthető-e, és mivel a nyugati hagyományokban nyoma sincs a láb kultuszának, a (tudományos) közvélemény a lábfetisizmust a posztindusztriális társadalom perverziójának tekinti.

Pedig… a lábkötözés, ez az európai füllel felfoghatatlan értelmű hagyomány egy évezreden át kitartott Kínában. A X. században jött divatba, és kb. mostanra halt ki az utolsó generáció, aki élete végéig törpelábakon tipegett. 1911-ben a Kínai Köztársaság kormánya tiltotta be az embertelen eljárást, egyrészt a nyugati divatirányzatok hatására, másrészt mert az összekötözött női láb a császárkor léhaságának egyik fő szimbóluma volt.

Már az ősi Kínában is erre gerjedtek…
A lábtöpörítés szokása állítólag úgy terjedt el, hogy egy császári ágyasnak egyszer összekötözött lábbal kellett táncolnia. A hölgy követőire sokkal keményebb megpróbáltatások vártak: a XII. században, amikor már az egész országban bőszen nyomorították a nemes hölgyek lábait, a kislányok lábfejét olyan zsenge korukban kezdték el kötözni, és olyan szorosra, hogy képtelenek voltak a táncra, és még a járás is nehézségeket okozott nekik.

Mivel csak valóban tehetősek engedhették meg maguknak a haszontalanul üldögélő feleségek, ágyasok luxusát, az apróra kötözött láb a gazdagságot sugározta, (akárcsak régen a fehér bőr, napjainkban pedig a barna). A legenda szerint a császár egyik egyszerű származású hitvesének ép és egészséges, ámde parasztosan nagy lábai voltak, s ezért megállás nélkül gúnyolták. Hongwu császár, hogy bosszút álljon, megölette a gúnyolódók összes szomszédját.

A kicsinyítés metódusa a következő volt: a kislányok lábujjait hároméves korukban a nagylábujj kivételével eltörték, a meglágyult lábfejet ily módon kedvükre formálhatták szoros szalagokkal, és megakadályozhatták további növekedését. Az eszményi lábfejhossz 10 centiméter volt!

Egy 16. századi kínai regény, a Szép asszonyok egy gazdag házban érzékletesen számol be a töpörített lábú kéjnők életéről. Hszi-men Csing úr dologtalan ágyasai között presztízsszámba ment, hogy kinek mekkora a lábfeje. Természetesen az volt a legérzékibb nő, akinek a legpirinyóbb topánka is ráfért a lábára. Naphosszat selyempapucsokat varrogattak maguknak, és nagyobb távolságokat kizárólag gyaloghintón tettek meg. Férjük békácskának, aranyliliomnak becézte a női lábfejeket, és nem átallotta levenni róluk a cipőcskét, hogy bort igyék belőle.

Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, milyen sokan imádják a szép női lábakat. Magyarországon nem olyan régóta kapott nagyobb nyilvánosságot a lábimádat, ma már itthon is elmehetünk lábfétis buliba. A lábakat ugyanúgy lehet ölelni és simogatni, mint bármely más erogén zónát, és a lábfetisisztákra természetesen az is izgatóan hat, hogy látják a láb gazdáinak reakcióját az ingerlésre.

Sok férfi, aki rajongója a lábaknak, az orális szexhez hasonlóan végigszopogatja egyenként a lábujjakat – és ez valóban mindkét fél számára igen erotikus, mivel a lábujjak közötti részek igen érzékenyek. Nagyszerű érzést tud kelteni amíg valaki a lábujjainkat nyalogatja, ugyanakkor a fizikai gyönyör borzolja a bőrünket. Vannak olyan lábfetisiszták, akik szeretik a lábat a szex részévé tenni. A lábujjakat, a lábat  felhasználják a pénisz és a herezacskó izgatására, de ma már nem ritka az sem, amikor hölgyek vetik be egymás izgatására a lábujjaikat, amely számukra óriási örömforrásnak bizonyult. 

Azt bátran állíthatom viszont, hogy a lábfétis teljesen normális és egészséges dolog, így nincs miért aggódni, akármelyik oldalról is legyünk részesei. Merjük megvalósítani titkos vágyainkat, ha valakinek a lábimádat az álma -  kívánom, élje át minél többször.

Anikó
SwingerCafé